|
Földrajzi
elhelyezkedés
|
Hejőbába
községet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Dél-Borsodban, Miskolctól
30 kilométerre délkeletre, Tiszaújvárostól mintegy 16 kilométernyire
nyugatra találjuk.
 |
 |
Borsod-Abaúj-Zemplén
megye térképe |
Hejobába térképe |
|
 |
|
Megközelíthetőség
|
Közúton:
Hejőbába több irányból is kedvezően megközelíthető:
Autópályán:
Az M3-as autópályáról a mezőcsáti, vagy a hejőkürti
lehajtón keresztül érhető el a település.
A
35-ös úton Tiszaújváros felé haladva, Nagycsécs után letérve,
vagy,
Nyékládháza
- Mezőcsát útról Hejőpapin, vagy Szakáldon keresztül érkezhetünk
a községbe.
Szakáld-Hejőbába
viszonylatú útszakasz kivételével a szomszédos településekkel
az összekötő utak jó minőségűek.
Vasúton
a Miskolc-Nyékládháza - Mezőcsát vonalon a Hejőbába - Hejőpapi
megállóhelyen leszállva érhető el a település. Jegyek a vonaton
vásárolhatók.
A
szomszédos községek: Szakáld (4 km), Hejőpapi
(7km), Nemesbikk (3km) és Sajószöged (5km).
|
|
|
Természeti
viszonyok
|
A
község közelében folyik a Hejő. Ez a kis patak a Bükk keleti oldalában
ered, és a Sajóval majdnem párhuzamosan folyik délkeleti irányban.
Körülbelül 40 kilométer után, Polgár alatt ömlik a Tiszába.
A
patak nevét korábban hat, a partján épült önálló község viselte.
Ma már csak öt, mert Hejőcsaba Miskolccal egyesülve, önálló közigazgatási
egységként megszűnt. Mint városrész azonban - mindmáig - nevében
is fennmaradt a Hejő név.
A
Hejő a jégkorszaki folyók és patakok által lerakott kavicsüledékes
síkságon folydogál. A kavics és homokréteg minősége, mennyisége
a hegyektől távolodva változik. Mivel a kavics és a homok kiváló
építőipari alapanyag, ezért régóta bányásszák, szállítják távolabbi
vidékekre, még a határon túlra is. Hejőbába térségében a kavicsot
már nem érdemes ipari mértékben kitermelni.
A
kavicsréteg fölött az idők folyamán művelésre kiválóan alkalmas
mezőségi, vagy öntéstalajok képződtek. A földművelés az itt lakóknak
évszázadokon át egyetlen megélhetési forrása volt.
Hejőbába
távol van a hegyektől. A Bükk észak felé már csak halványan látszik.
Ez a táj a Borsodi Mezőség, teljesen sík terület. Felületét patakok
szabdalják, északról a Sajó zárja le a területet, keletről és
délről a Tisza. A folyószabályozások előtt ártér volt, hol a Tisza,
hol a Sajó, vagy a kisebb patakok árasztották el. A korábban vízjárta
területek mára kiszáradtak, helyükön szántóföld van. Vannak még
tocsogós, vizenyős részek is.
|
|
|
Talaj,
éghajlat
|
A
talaj többnyire erősen savanyú, alacsony humusztartalmú, agyagos-vályog
összetételű. Az egyik leggyakoribb talajtípus a csernozjom barna
erdőtalaj és a szikes réti szőlőnyec. A Borsodi-Mezőség a magyar
föld egyik legkiválóbb gabonatermő vidéke.
Éghajlata
alföldi jellegű, a nyarak melegek és szárazak, a csapadék egész
évben kevés, mindössze 4 - 600 milliméter között ingadozik. A
szélirányok közül az északi és az észak-nyugati az uralkodó.
|
|
|
Növény-
és állatvilág
|
Növényzete
valamikor mocsárrét és legelő volt, ma már megművelt terület,
szántó. Valamikori gazdag állatvilága is átalakult. Az ember rendszeres
jelenléte, a vegyszerek használata sok, korábban honos élőlényt
kiszorított a tájról. Növények közül megtalálható itt többek között
a macskahere, az árvalányhaj, a kakukkfű, a boglárka, a cickafark,
a tavaszi hérics, a mocsári nőszirom stb. Az állatok
közül fellelhető a nagy sziki bagolylepke és különböző
más lepkefajok, túzok, szalakóta, molnárgörény, ürge, háromcsíkos
egér, kékvércse, barna kánya stb.
|
|
|
|
